Visszatekintő - Tánciskolai fellépés

Egyik szemen sír, másik nevet, mikor Valcsinak immár harmadik éve vizsgaelőadása van a Madach Musical tánciskolában. Két évet lehúztunk Péter bácsinál, nem zökkenőmentesen, hol a szülők, hol Pétár bácsi hisztijét kellett elviselnünk. Szerettem Pétert, mint tanár, de azért nem egyszerű egy táncos, óvodapedagógus férfi lelkivilága sem. Próbáltam kezelni, ezért is volt, hogy mindig hozzám fordult. Azt még elfogadtam, mikor a kis lelkes kezdő párfős csoportunkat félévente újakkal túrbózták fel, így gyakran az órák nem az oktatásról, hanem a nevelésről szóltak, a végén, mikor a 4 évesek is a csapatba kerültek, arról, melyik a jobb, melyik a bal kéz. Mi rendületlenül, kitartóan jártunk, annak ellenére, hogy meggyőződésem, egy 6 éves nem a 4 évesektől fejlődik, tanul, de gondoltuk ez majd a 3. évben, az előkészítő után, amikor végre az első év kezdődik nem így lesz. Hát csalódtam. A csoport jó része újra teljesen kezdőkkel és 5 évesekkel lett tele. Hát igen, leginkább azt nem értettük, hogy ha ez a helyzet, nekünk miért kellett 2 évet előkészítőben eltölteni. Aztán sajnos rájöttünk. Rájöttünk, hogy a pénz nagy úr, és sok esetben a gyerek elvész ez a fontos szempontok kereszttüzében.


Nagyon kíváncsiak voltunk gyermekeink fellépésére. Előadás előtt kiderült, hogy olyan sokan vannak a gyerekek, hogy már képtelenség egy csapatban felléptetni őket. Kérdezném, akkor oktatni hogyan lehet, ha több hónapon keresztül csak az előadásra készülnek. Hát ezt is megtudtuk. A csapat fele, amikor a másik fele gyakorol, csak ül a földön és vár. Hát igen, havi 18 ezer forintért ez nem színvonal. A legjobb az volt, hogy a főpróbán derült ki, hogy a gyerekeknek olyan nehéz néptánc koreográfiát tanítottak be, hogy nem ment a csapat nagy részének. Szegény tanár nénit azóta már le is cserélték.


Az előadáson a gyerekek édesek, aranyosak voltak, de azért Feri megkérdőjelezte, hogy 3 év után csak ide jutott el?!...
Én annyira már nem panaszkodom, mert eldöntöttük, ezt az évet még végigcsináljuk, de a jövő évben elköszönünk ettől az iskolától. Sajnálom, mert 3 évet rááldoztunk, bizonyára eredménye is van, Valcsinak még összerendezettlenebb lenne a mozgása a magassága miatt, ha nem járnánk ide, de az nem tanítási módszer, hogy ha valaki panaszra megy a vezetőséghez, azonnal felljebb teszik egy csoporttal.
Sajnálom, hogy oly kedves tanároktól, mint Zina néni és Ági néni, aki a balett-tanárnő, Feri bácsi, aki a balettórákon zongorázik, meg kell vállnunk, miattuk is csináljuk végig ezt az évet, és készül Valcsika a többi kislánnyal újra az év végi nagy, számunkra BÚCSÚ előadással. Sajnálom Annát is, Jázmint is és Olgit is, akikkel kezdetek óta folyamatosan minden hétfő és szerda délutánunkat együtt töltöttük, és talán mára a kislányok barátok is lettek, de mint a múlt hét végi közös vasárnap este, amin a fiúk "nagyon jól" érezték magukat, nemcsak a pálinkának köszünhetően, bizonyítja, még sokáig folytatódhat barátságuk.