Van aki azt mondja róla, "kommunista ünnep", van aki azt, hogy "á, minek", én szeretem. Szeretem, mert Feri sosem felejt el minket, sosem felejti el édesanyját, és hugát sem, és szeretem, mert ma arra mentem be a céghez, hogy minden lányt megvendégeltek a fiúk süteménnyel, üdítővel, és egy szál virággal, és nem utolsó sorban figyelemmel.
Sok-sok harc árán a nők kivívták maguknak függetlenségüket, dolgozni akartak, családot akartak, aztán mi lett belőle, egy rohanó élet, mikor nincsen semmire időnk, legfőképpen önmagunkra. Azt hittük ez boldogít, hát megkaptuk. Láttam ma a lányok arcán, mennyire jól esett nekik pár percre leülni, és tudni, hogy ez róluk szól, és a srácok miattuk készültek. Volt, ki beszerezte a virágokat, volt ki elment sütiért, volt ki megterített, és volt ki előteremti azt a sok mindent, hogy ez megadathasson.
Tegnap Feri elment bevásárolni. Pakolok ki éppen, mikor egy Bailes-t is találtam a dobozkában. Mint kiderült, én kaptam, rám gondolva vette. Mindig panaszkodom, hogy azok az italok, amit én szeretek, mindig elfogynak, és nekem nem jut semmi. Hát ezért is megérte már ez a nőnap. A virágbeszerzésben, azért kicsit segítettem neki. Azért ez nálunk kicsit másképp alakul, miután a napomat a virágpiacon töltöttem, inkább kiválasztottam amivel a srácok meglephették a lányokat, Nagymamát, Kucit, Marikát, Mariannt, és nem utolsósorban minket Valikat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése