Drága édesapám ma ünnepli 70. születésnapját. Vagyis pontosan nem ma született, hanem 9-én, de mivel vidéken hétvégén nincs anyakönyvvezető, főleg 1940-ben nem volt, így minden személyes papírjában a 11-e szerepel.
Már úgy terveztük, hogy csak nagyon szűk körben ünneplünk, mert azért nem felejthetjük el ezt a napot, de édesanyám mégsem lehet ott, és még a kedvünk is nagyon lehangoló volt az előző napi események miatt. Én nagyon kértem anyut, próbálja meg összeszedni magát, leginkább apu miatt is, és hála vasárnap reggel azzal fogadott a kórházban, körülötte Apu és Anita, hogy ül az ágyban, vizet iszik, és majszol egy kis zsömlét. Hál isten, apu nagyon örült, anyu pedig kért minket, ne halasszuk el a szülinapot, mert ez neki is fontos.
Így hazamentem, és mindenki segítségével megünnepeltük édesapámat. Apósomék és Keresztapám, apu testvére is eljöttek, így egy kis borral fűszerezve, azért sikerült jó hangulatú kis ünnepet csapni. Édes gyermekeim, betették a "Boldog szülinapot" számot, és kórusban elénekelték neki.
Hát ekkor igazán meghatódott, meg akkor is, mikor megkapta a széket, amivel közösen szerettük volna meglepni.
Láttam, néha könnybe lábad a szeme anyu hiányától, de nagyon örülök, hogy ennek ellenére vidáman telt ez a nap.
Az elmúlt 2 és fél évban annyi nehézségnek volt ő is kitéve, mindig ott állt, és még mindig ott áll anyu mellett, támaszt nyújtva a bajban. Jóban, rosszban, hiszen erre esküdtek, és az volt nekik bőven. Tudom nehéz hónapok elé néz szegénykém, de kívánom, hogy találjon majd egy kis megnyugvást is, és ebben minránk ígérem mindig számíthat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése