Drága lányom

Valcsikával azért néha vannak összetűzéseim, de ha megkérdeznék milyennek szeretném igazán a lányomat, nem tudnék mást mondani, csak azt, hogy olyannak, amilyen most.

Mikor felvetettük Judit nénivel az oviban, hogy menjen-e Valcsi iskolába, mondott egy érdekes mondatot. "Ha Valcsika most elmenne iskolába, az első év csak arról szólna, hogy veszekednél vele, és teljesen megromlana a viszonyotok!" És így Valcsika nem ment iskolába, nem kell vele minden reggel veszekednem, hogy keljen fel, nem kell hajtanom, hogy tanuljon, hogy pakolja be a táskáját, legyen már gyorsabb, minezek helyett reggelenként édes kettesben apukájával mennek közösen oviba, végigbarkobázzák az utat, (ez az előnye, hogy messzebb van az ovi), önfeledten játszhat, és nem kell leülnie minden délután tanulni. Még odáig is eljutottunk, hogy már várja az iskolát. Tudom, hogy nem fog minden reggel örömmel kiugrani az ágyból, de már csillogást látok a szemében, mikor iskolaelőkészítő után szaladt felém, és csillogás volt az én szememben is, mikor egy 2.b-s tanárnéni mondta nekem, hogy hallotta, mennyire el volt Valcsitól mindenki ájulva. Őszintén büszke vagyok rá.

Az én Drága Nevelhetetlen Huncutkám kezd megkomolyodni, aminek kicsit örülök, kicsit nem. Leginkább az aggaszt, amit egy hete tapasztalok nála. Bármikor eszébe jut édesanyám, mindig elsírja magát, annyira hiányzik neki. Tegnap is, mikor a Varázsoviban csak nekem énekelte az anyák napi dalt, és adta oda kis ajándékát, csillogott a kis szeme. A kocsiban elmesélte, hogy majdnem kicsorgott egy könnycsepp a szeméből, mert a Mama, biztosan szeretett volna eljönni, de már nem tudott. Pár napja orgonát szedett a kertben, és mondta ezt szeretné a Mama temetésére elvinni. Igaz szeretet árad a hangjából, és oly jó, hogy ki tudja adni az érzéseit.

Érzések, néha boldogság, néha fájdalom, néha keser, néha édes, egy bizonyos, még ha nehéz is, mindet át kell egyszer-egyszer élnünk, neki is, még akkor is, ha csak 7 éves, mert teljessé csak így válhat kis élete. Nyílik értelme, és meglepődöm néha milyen kérdéseket tesz fel nekem, milyen reálisan látja a kis világot maga körül, azt is ami szép, azt is ami fáj. Nekem ebben segítenem kell őt, mert csak akkor fog egész emberré váni és sérülésmentesen átvészelni akármit az életben.

Kis Drágámnak kívánok mindezek ellenére boldog névnapot, és remélem kis lelke egyszer meg tud nyugodni.