2010. április 29., csütörtök

Búcsúm



Elment az, kit legjobban szerettem,
Kinek az életet köszönhettem,
Aki mindig kiállt mellettem,
Ha olykor rossz dolgot is tettem.

Megtanított őszintén szeretni,
S mindig igazat mondani,
A kitűzött célért küzdeni,
Mindenkivel emberséggel bánni.

Embernek maradni mindenek felett,
Egyetlen kincsünk az igaz szeretet.
Nincsen ember, kit szeretni nem lehet,
Csupán meg kell látni a belső értékeket.

Amíg csak élek, rá emlékezem,
Az együtt töltött időt, soha nem feledem.
Lélekben mindig itt lesz velem,
Odafenntről féltőn figyel engem.

2 megjegyzés:

  1. Drága Vali!

    Mit is kívánhatnék, mint azt, hogy megnyugvás töltsön el, hogy szeresd a múltat és élvezd a jelent és jövődet. Könnyek gyűlnek a szemembe, ha arra gondolok, hogy mi történt most veled, mégis, azt is érzem, hogy nem is lehetnél jobb helyen, jobb "kezekben". Van most már egy őrangyalod, fájdalom. De téged ismerve, felkelsz majd és a szomroúságon átüt majd a szeretet, amit mindenhonnan, most már föntről is kapsz.

    Ölellek,
    Szilvi

    VálaszTörlés
  2. Kedves Szilvi!

    Még nem nagyon értem, ami körülvesz, csak rohannak a percek, tesszük a dolgunk, amit most tenni kell, de félek is, mert ha már elcsitulnak a napok, túl sok időm lesz gondolkodni, és érezni azt a végtelen űrt, amit a hiánya okoz. Tudom, erősnek kell lenni, de azért néha el kell bújni a szekrény mögé, és elgyengülni.

    Nagyon jól estek szavaid.

    Puszi

    Vali

    VálaszTörlés