Te jelezted, köszönöm

Mikor kicsi voltam, és mikor nagyobb, mindig szóltál, szóltál annyiszor, hogy már untam is néha, pedig mindig igazad volt. Kértél mindig, és arra tanítottál, hogy vigyázzak értékeimre. Már felnőttem, már nem nevelhetsz annyit, de jó tanácsokkal elláthatsz ha tudsz, de már tudod, és érzed, lassan utoljára. Ez a tegnapi is a Te jeled volt, és tanulnom kell belőle, mert már tudtad, a szavaidat csak a szívemeben és lelkemben érezhetem ezentúl. Neked ma már a kórházban nem mondhattam el, mi történt tegnap este, nem engedhetem meg, hogy még ez is felkavarjon, de most csak annyit tudok tenni, hogy fogom kezedet, fogom míg engeded.