2010. április 3., szombat

Kerékpárra hangolva

Nekem az elindulás a nehéz. Valahogy mindig kitalálok valamit, de végezetül nagyon élvezem.
Idén Feri próbált belém leket önteni, mert Karácsonyi meglepetés helyett kis segítséggel, azaz kiválasztottam, megkaptam új biciklimet, hogy semmi ne akadályozhasson a lelkesedésben.
Nem volt könnyű, mert képzeletemben még mindig az én gyönyörű szép Peugeot meteálbordó biciklim él, amivel szintén Feri lepett meg egy felejthetetlen alkalom egyikén, igaz azt már nem tudom mikorra kaptam. Felejthetetlen volt az az alkalom is, mikor felfedeztük, hogy a Budapesti úti lakásunk garázsát feltörve esküvőnkröl megmaradt italkészletünkkel együtt valaki meglovasította.
Azóta anyósoméktól kaptam egy kerékpárt, amit a Cardo matracukhoz kaptak ajándékba. Átmenetileg jó volt, de azért mikor esőben elég hangosan nyikorogva tudtam csak menni, és a váltója sem üzemelt általában, leginkább az emelkedőkön nem, akkor elképzeltem egy szép új biciklit. Most megvan, igaz nem bordó, mert olyat sehol nem találtam, de nem nyikorog, és váltani is sikerül vele.
Fecó biciklijét már tavaly lecseréltük egy 24'-re idén Kolién és Valién volt a sor. Koli feladta a feladatot, legyen zöld!!!! Felkutattam, mire értementem, valaki már lefoglalta. Kicsit elkeseredtem, de mire jó két szép kék szem, ha nem arra, hogy használjuk. Az üzletet elhagyva felhívott az eladó, hogy majd ő megoldja, enyém a bicikli. Igaz nem teljesen zöld, de Koli rajong érte. Vali egyszerűbb volt, ő nem válogatott, kapott egy szép narancssárgát, az is egyedi.
Nem sokat teketóriáztunk, első kis utunk azonnal 16 km-es volt, elkerékpároztunk egyik kedvenc éttermünkbe Kőbányára, a Zilah vendéglőbe. Nagyon kis kellemes hely, befedik a kerthelységet, van cipóban foghagymakrémleves, igaz én egyedül vagyok aki ezt nem szereti, de minden nagyon finom és házias. Tényleg jól esett újra két kerékre pattanni, mégha azóta nem is kecsegtetnek jó idővel az égiek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése