Olvasunk Cicmicnek

Csak macskát nem akartam soha. Srácok a 6. születésnapjukra halacskákat kaptak egy szép akváriummal. Nagyon szeretik őket, igaz nem volt egyszerű megszokniuk, hogy nem mindegyik él sokáig. Mikor Valcsinak először elpusztult a kedvence a Szoknya, sokáig vígasztalhatatlan volt. Másnap vettünk egy ugyan olyat, valahogy az is nehezen bírta. Mikor látom, hogy valamelyik már más mint a többi, közösen a lefolyón keresztül a Dunába küldjük, hátha ott meggyógyul. Nagyon aranyosak, mindegyik halacska kap új nevet, amit közösen találnak ki. Szeretik őket, és megtanúlták reggel, este gondozni, etetni. Már ezért is megérte.
Tavaly nyáron nagyon hezitáltunk egy kutyára, de mivel olyan keveset vagyunk itthon, nem lenne jó a kutyusnak. Még várunk, talán majd ha elköltözünk valahová innen. Addig imádhatják a Vackort apuéknál.
Ősszel sógornőm elköltözött a házából egy lakásba. Szomorúan mesélte, hogy a vevő beígérte, hogy a Cicája maradhat. Öröm, újjongás, majd mégis visszamondta. Nagyon megsajnáltam mindenkit, este kérdeztem Ferit mi legyen. Hát közösen bólintottunk, próbáljuk meg, mert azért azt nem engedhetjük meg, hogy a Cicával bármi történhessen. Gyerekek nagyon örültek, Cicmic, mert ez lett a neve nálunk 1 hétig szobafogságban volt. Mikor először kiengedtem, nem ment el. Azóta is velünk él, már kezdek megbarátkozni vele. Néha még a lakásba is bejöhet, de ezt próbálom limitálni.
Egyik este az emeleten feküdtünk, olvastam meséket, Cicmic is feljött, odafeküdt mellém és hallgatta. Másnap Koli kikölcsönzött a könyvtárból egy könyvet, és ő olvasott a Cicának, aki az ölébe hajtotta a fejét és úgy hallgatta. Hát lehet egy ilyen Cicát nem megkedvelni, aki miatt a gyerekek elkezdtek maguktól hangosan olvasni. Ő is érzi, hogy jó helyen van, foglalkoznak vele, és a gyerekek is lenyugodtak, hogy végre nekik is van állatuk.

Azért mikor a kertbe kimentem, és megláttam a feladatomat, amit a Cica hagyott, picit megórroltam, de hát ez van, lehet, hogy nem is ő volt, hanem a szomszédé..... Megbocsátható, de csak Neki!!!